Retró játékok Raspberry -vel

Megmutatjuk, hogyan lehet pár lépésben összeállítani a tökéletes retró játékkonzolt: újra előveheti rég nem látott kedvenceit!

Olvasói számára már bizonyára nem újdonság, hogy a Raspberry Pi mennyi mindenre használható.

Most megint egy olyan területre merészkedünk, amely remélhetőleg sokak számára lesz kedves: egy retró játékkonzolt építünk, amellyel az elmúlt 20 év szinte összes slágerjátékát újra lehet játszani. És mindez nem is kerül sokba: persze azért a Raspberry Pi 3 mellett ezúttal szükségünk lesz egyéb kiegészítőkre is, például játékvezérlő(k)re.

De az nem lehet kérdés, hogy érdemes beruházni, ha cserébe egy olyan gépet kapunk, amely segítségével újra lehet otthon egy NES vagy egy Super NES, egy Atari 2600, egy Game Boy vagy egy Sega Genesis. Vagy akár egy PlayStation!

Régen minden jobb volt?

Ezzel az állítással azért vitatkoznánk, de tény, hogy nagyon sok olyan régi játék van, amelynek a hangulatát a mai szoftverek nem tudják visszaadni. Amíg régen a játékmeneten és a játékélményen volt a hangsúly, ma nagyon sok esetben szinte csak arra koncentrálnak a fejlesztők, hogy a grafika, a látvány minél jobb legyen; ezzel ugyanis már simán el lehet adni a játékokat akkor is, ha egyébként nem jelent túl nagy szórakozást vagy kihívást a velük való időtöltés.

A cél tehát az, hogy építsünk egy olyan eszközt, amivel a régebbi szoftvereket is tudjuk használni. Tekintettel arra, hogy azokat a hardvereket, amelyek a régi játékokat futtatták, már nem gyártják (és ha találunk is működő példányokat a neten, a modern kijelzőkhöz nagyon nehéz hozzákötni őket), a feladatot természetesen emulátor segítségével tudjuk megoldani. Az igazság az, hogy alapvetően nincs nehéz dolgunk, mert lelkes amatőrök és játékszeretők a Raspberry Pi-hoz elkészítették azt a szoftvert, amely pontosan a régi játékokhoz szükséges emulátorokat tartalmazza.

A csomagot – találó módon – RetroPie névre keresztelték el. Az persze, hogy van egy ilyen gépünk, még nem jelent semmit: játékok nélkül nem tudjuk kihasználni a képességeit. A régi játékgépekben közös, hogy mindegyik valamilyen egyedi adathordozót használt (például valamilyen memóriakártyát), ami természetesen egy modern kütyüvel nem kompatibilis. Aggodalomra viszont semmi ok, mivel a rajongók hozzák a megoldást: az adatokat ROM-fájlokba másolták, amelyekkel az adathordozók éppen úgy helyettesíthetők,
mint a CD vagy DVD lemezek.

Mire lesz szükségünk?

Mindenekelőtt kell vásárolnunk egy Raspberry Pi 3-at – persze ha van már otthon egy, akkor használhatjuk azt is, hiszen a minigépet a memóriakártya cserélgetésével egyszerűen használhatjuk többféle célra is. Ez az út akkor nyilván nem járható, ha a masinát valamilyen állandó feladatra üzemeltük be; mondjuk VPN-szerverként számítunk rá, mert ebben az esetben feltételezhető, hogy bármikor szükség lehet rá.

Habár a Raspberry használható tok nélkül is, célszerű megvenni hozzá a gyári tokot, és persze kell még egy jó minőségű tápegység is, amely legalább 2 amperes áramerősség leadására képes. Nem kizárt, hogy van olyan telefontöltő otthon, amely rendelkezik ilyen
specifikációval; ha ezt tudjuk nélkülözni, akkor természetesen nem kell külön áramforrást vásárolni. A Raspberry Pi 3-at HDMI-kábellel tudjuk a monitorhoz vagy a tévéhez csatlakoztatni, így még egy HDMI-kábelt is kell néznünk az otthoni készletből – vagy ha nincsen kéznél, akkor vennünk kell egyet.

Ezeknek az alkatrészeknek az ára, attól függően, hogy mit kell beszereznünk, valahol 20-30 ezer forint között lesz. Mivel beépített tárhellyel a Raspberry Pi 3 sem rendelkezik, szükségünk lesz egy memóriakártyára, mégpedig egy microSDkártyára. A minimális ajánlott kapacitás 8 GB; ha van otthon szabad kártya, amit használni tudunk, akkor jó, ha nincs, akkor viszont érdemes lehet inkább 16 vagy 32 GB-os microSD-t venni, mert az árkülönbség nem olyan nagy. Ha nagyobb a hely a kártyán, akkor több játékot tudunk rajta tárolni (bár a retró játékok mérete azért nem túl nagy, viszont rengeteg van belőlük).

Az sem mellékes, hogy ha később megunjuk a RetroPie-t, akkor egy nagyobb méretű kártyát sokkal több helyzetben tudunk újra hasznosítani – de afelől nincs kétségünk, hogy aki egyszer rákapott a retró játékok ízére, az egyhamar nem fog leszokni róluk. A memóriakártya ára, típustól és kapacitástól függően 4-10 ezer forint lesz; mindenképpen érdemes márkás terméket (pl. Kingston, Samsung, SanDisk) vásárolni, és nemcsak a sebesség, hanem a megbízhatóság miatt is. Ez eddig sima ügy, a vezérlés, vagyis a játékok irányítása viszont már trükkös kérdés.

A telepítéshez és a beállításokhoz egy billentyűzetre mindenképpen szükség lesz, de mivel a későbbiekben a klaviatúra már nem létkérdés (legfeljebb akkor kell csak, ha valamit állítani szeretnénk a konzolon), megoldást jelenthet az is, ha erre a kis időre egyszerűen áttesszük az asztali számítógép billentyűzetét. Mi is így tettünk! A játékokhoz viszont mindenképpen kell valamilyen játékvezérlőt beszereznünk; szerencsére a PC-s kontrollerek univerzális illesztőprogrammal működnek, így amelyik vezérlő működik PC-vel, az jó lesz a Raspberry Pi 3-hoz is.

És persze, mivel az RP3-ban már integrált Bluetooth- adapter is található, használhatjuk azokat a kontrollereket is, amelyek ezzel működnek. Játékvezérlőt akár már 2-3 ezer forintért is találunk (USB-s), de a határ a csillagos ég. Ha megelégszünk az alapokkal, és van otthon némi elfekvő hardver is, amit hasznosítani tudunk, akkor a teljes konfiguráció kihozható akár 20-25 ezer forintból is, de akkor sem kell 40-45 ezer forintnál többet költeni, ha minden kelléket frissen
szerzünk be.

A nagy klasszikusok

Commodore 64Commodore 64: 1982-ben kezdték gyártani, a gép azóta is a világ legtöbb példányban értékesített számítógépe, becslések szerint akár 30 milliót is eladhattak belőle világszerte.

Sikerét elsősorban annak köszönhette, hogy nem volt rajta monitor, így olcsón meg lehetett vásárolni.

A gép egy egész generációval szerettette meg a számítógépezést és a játékokat; a C64 volt az a gép, amely a számítógépes játékok iparát is kialakította

 

 

 

Game Boy

Game Boy: a Nintendo kultikus masinája is tart egy rekordot, a legnagyobb példányszámban eladott játékkonzol a világon, összesen több mint 200 millió példány  talált gazdára belőle.

Az első verziója 1989-ben jelent meg (Európában egy évvel később, 1990-ben került a boltokba).

Népszerűségét remekül jelzi, hogy bár   életciklusa alatt egyre több nála fejlettebb vetélytárs jelent meg, különböző típusait egészen 2003-ig, vagyis 14 éven keresztül lehetett megvásárolni

 

 

 

 

PlayStationPlayStation: a Sony játékgépe 1994-  ben jelent meg.

Bár forgalmazása a 2000-es évek elején leállt, továbbfejlesztett verziói folyamatosan elérhetők voltak, illetve a PS4, a PS 4 Slim és a PS 4 Pro napjaink egyik legsikeresebb játékkonzoljai.

Hogyan működik az emulátor?

Minden rendszernek megvannak a sajátosságai, minden hardver másképpen működik; eltérő módon futtatják a szoftvereket, másképpen teszik lehetővé az erőforrások kihasználását.
Az emulátor lényege az, hogy az egymással nem kompatibilis hardver és szoftver között hidat képezzen: az emulátor egy olyan virtuális környezetet hoz létre, amely a konkrét hardveren fut ugyan, de pontosan úgy viselkedik, mint ahogyan azt az emulátorban futó alkalmazás(ok) elvárják. Lényegében arról van szó, hogy a szoftver a régi hardver működését szimulálja.
Az emulátorhoz mindig tartozik egy saját interfész, amellyel nemcsak a virtuális környezet viselkedése állítható be, hanem kiválasztható vele a futtatni kívánt szoftver is.

A RetroPie telepítése

A hardverek megvásárlása és összeszerelése után következhet a RetroPie telepítése. Olvasóink számára bizonyára nem lesz újdonság, hogy az internetről letölthető fájlt Windows vagy MacOS segítségével kell felmásolnunk a memóriakártyára. De haladjunk lépésről lépésre!

A RetroPie honlapja az alábbi linken érhető el: https://retropie.org.uk. A letöltéseket értelemszerűen a Download menüre kattintva érhetjük el; természetesen azt a fájlt kell letölteni, amelyiket a Raspberry Pi 2/3-hoz készítettek. Akinek van már Raspberryje, és használja is valamilyen Linux-disztribúcióval, annak lehetősége van arra is, hogy a Retro- Pie szoftvert a meglévő OS-re telepítse. Mi viszont javasoljuk a külön memóriakártyás megoldást, mert egy memóriakártya ma már tényleg filléres tétel, és így biztos, hogy a rendszerek nem fognak semmilyen módon összeakadni egymással.

A beállítási folyamat soklépcsős, de egyértelmű
A beállítási folyamat soklépcsős, de egyértelmű

Töltsük le tehát a fájlt, és jegyezzük is meg, hogy hova mentettük el (a Windows alapesetben a Letöltések mappába teszi az internetről letöltött fájlokat). A fájl tömörített, a kicsomagolásról nekünk kell gondoskodni. A Windows alapból nem kezeli a .gz fájlokat, de mind a WinRAR, mind a 7-Zip boldogul vele, és persze a Total Commandernek sem kell a szomszédba mennie, ha ilyen fájlt lát.

A RetroPie képfájlt egy direkt erre a célra készült alkalmazással kell a memóriakártyára felmásolni. Többféle lehetőség közül is választhatunk, akár a Raspberry Pi oldalán lévő leírás alapján – de a RetroPie képfájlt használva – is haladhatunk. A képfájl kiírásához az egyik legjobb szoftver a Win32 Disk Imager, mi ezt ajánljuk.

 

Elrontani sem lehet vele a műveletet, hiszen csak a képfájlt és a memóriakártya betűjelét kell kiválasztani, majd a Copy gombra nyomva megvárni, amíg a másolás befejeződik. (Most szólunk, hogy a memóriakártya betűjelének kiválasztásakor körültekintően kell eljárni, mert ha esetleg elrontjuk a választást, akkor a másik adattároló tartalmát a program törölni fogja. Éppen ezért azt ajánljuk, hogy amikor a képfájlt felírjuk, akkor más memóriakártya és USB Stick ne legyen a PC-hez csatlakoztatva.)

A gombokhoz hozzá kell rendelni a funkciókat is
A gombokhoz hozzá kell rendelni a funkciókat is

Ha készen vagyunk, helyezzük be a kártyát a Raspberry Pi 3-ba! A RetroPie egészen sokféle konzoltípust tud emulálni, megadva annak lehetőségét, hogy a rajta futó játékokat használhassuk.

Többek között az alábbi számítógépeket lehet helyettesíteni vele:
Atari 2600
Atari 7800
Atari Lynx
Nintendo 64
Nintendo Entertainment System
Nintendo Super NES
Nintendo Game Boy
Sega CD
Sega Master System
Sega Genesis
Sega Saturn
Sony PlayStation
Sony PSP

De gyorsan hozzátesszük, hogy ez a lista nem teljes, a RetroPie 50-nél is több konzolt támogat, a teljes – folyamatosan bővülő – listát a projekt saját oldalán érdemes megnézni, ezen a címen: https://github.com/RetroPie/RetroPie-Setup/wiki/Supported-Systems.

Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy az emulátorok között van néhány, amelyet elég nehéz és körülményes beállítani. A saját listánkban szereplő konzolok viszont nem tartoznak ezek közé: az imént felsorolt platformokat a RetroArch segítségével használhatjuk, amely gyakorlatilag néhány kattintással beállítható.

A RetroPie további beállításai!

Nemcsak a vezeték nélküli kontrollert kell konfigurálni, hanem van néhány olyan egyéb opció is, amit érdemes személyre szabni. Ilyen például a nyelv, a billentyűzet kiosztása és az időzóna – a RetroPie brit fejlesztés, ezért alapértelmezés szerint nem azonos az időzónája a magyarral. Ha nem vezetékes LAN-t használnánk, hanem Wi-Fi-t, akkor azt is konfigurálni kell, amire a RetroPie- on belül, az Emulation- Station menüpontban lesz módunk. A Wi-Fi beállítása éppen úgy zajlik, mint más eszköznél: meg kell keresni a hálózatot, majd amikor a szoftver kéri, meg kell adnunk a jelszót.

A pite próbája az evés

Most, hogy minden készen áll ahhoz, hogy a RetroPie-t használatba vegyük, csatlakoztassuk a szükséges kábeleket és perifé riákat: a HDMI-t, a vezetékes LAN-t (vagy helyette a Wi- Fi-adaptert), a billentyűzetet (vagy annak adapterét), és persze a játékvezérlőt is (vagy annak adapterét).

A tápegység csatlakozóját csak akkor dugjuk be, ha minden más perifériát a Raspberry Pi 3-hoz kötöttünk, mivel a gépnek nincsen bekapcsoló gombja; amikor van táp, akkor a gép működik, és az utólag csatlakoztatott hardverek nem fognak működni, mivel azok driverét a gép – feleslegesen – nem telepíti fel. A RetroPie rövid idő alatt feláll, de első körben még nem fogjuk tudni használni, mivel előtte még konfigurálni kell.

Elsősorban a játékvezérlőt kell beállítani, ami úgy működik, hogy amikor felugrik az első üdvözlő üzenet, akkor a kontrolleren nyomva tartjuk az egyik gombot. Ha minden rendben, akkor a RetroPie felismeri az eszközt, majd következhet a részletes beállítás, amely során a gombokhoz hozzárendelhetjük a funkciókat.

A vezeték nélküli kontrollerek beállításához, illetve a Retro- Pie további opcióihoz az oldalsó hasábban adunk segítséget.

Jöjjenek a játékok!

Most, hogy végre működik a RetroPie, és a szoftvert is beállítottuk, jöhetnek végre a játékok. Tekintettel arra, hogy a játékok ilyesfajta használata eléggé a szürkezónához tartozik (olyan játékokról van szó, amelyekkel hardver hiányában már senki sem játszana, a ROM-okat viszont nem a fejlesztők készítették, hanem a közösség, ezért legálisan megvásárolni sem lehet őket), arra vonatkozó tippet nem adhatunk, hogy ezeket a fájlokat honnan érdemes beszerezni – de egy Google-keresés sokat könnyít a helyzeten.

Miután megvan a kiszemelt játék ROM-ja, már csak fel kell másolnunk azt a Raspberryre. Nyissuk meg az Explorert a Windowsban, és a címsorba gépeljük be azt, hogy \\retropie. Ha így esetleg nem működne a dolog, akkor a router konfigurációs felületén nézzük meg, hogy milyen IP-címet kapott a Raspberry, és írjuk be azt a retropie helyére: például \\192.168.1.32. Felhasználói nevet és jelszót nem kell megadni; a megosztott mappák közül nekünk a roms nevűre lesz szükség. Ebben további mappák találhatók, amelyek az egyes emulátorokhoz tartoznak. A játék ROM-ját értelemszerűen abba a mappába kell másolni, amelyikhez tartozik.

Másoljuk fel az összes játékot, amit szeretnénk, majd ha megvagyunk, akkor indítsuk újra a RetroPie-t (EmulationStation/start). A RetroPie az újraindítás során automatikusan felismeri az összes újonnan felmásolt játékot, válasszuk ki azt, amelyikkel játszani szeretnénk, és már kezdődhet is a szórakozás!

Ajánlott kiegészítők

A RetroPie-hoz mindenképpen szükség van egy Raspberry Pi-ra, amely akár a 2-es és 3-as modell is lehet, de tekintettel arra, hogy a két típus között nagyon kicsi az árkülönbség, és a 3-as modell integrált Wi-Fi és Bluetoothadaptert is tartalmaz, mindenképpen érdemes őt választani. A RasPi 3 mellé kell még egy tápegység és egy HDMI-kábel is, meg néhány olyan kiegészítő, amelyek nem kötelezőek ugyan, de erősen ajánlottak.

Raspberry Pi

 

A tok nem kötelező, de erősen ajánlott, elvégre az asztali gépet sem pőrén, az asztalra kitéve használjuk.

A tok egyrészt védi a Raspberry Pi-t a kosztól és a sérülésektől, másrészt segít(het) abban is, hogy a tévé hátuljára felszereljük.

Illetve, bár a RasPi 3-on lévő chipek hőtermelése nem jelentős, vannak olyan tokok is, amelyek integrált hűtőbordával is rendelkeznek.

sandisk ultra 32gb micro

 

A Raspberry Pi 3-hoz és a RetroPie-hoz is ajánlott legalább 8 GB-os kártyát használni, de ha igazán nagyban gondolkodunk, akkor érdemes inkább egy 16 vagy 32 GB-os típust választani.

Az árkülönbség úgysem túl nagy, és így legalább biztos, hogy a kártyát hosszú ideig nem fogjuk kinőni.

bluetoothos kontroller

 

A retró játékok között van néhány, amelyet akár billentyűzettel is remekül tudunk játszani, de a többség akkor élvezhető igazán, ha valamilyen dedikált játékvezérlőt is használunk.

A RetroPie nemcsak a vezetékes modelleket kezeli, hanem beállítható akár úgy is, hogy a bluetoothos kontrollereket is kezelje. Akár egy modern játékkonzol eredeti kiegészítőjét is, ha éppen van kéznél egy.

CP20180282

Szólj hozzá

Your email address will not be published.

TOP

X